III.
Pierre nem teljesen
nyugodt Annette montreali útja miatt. Éppen ezért az interneten nyomon követi
Annette repülőútját a Flightaware
nevű weboldalon. Ez percre pontosan megmondja, hogy egy adott repülő éppen hol
tart, sőt térképen is nyomon lehet követni az útját. Nagy kő esik le Pierre
szívéről, amikor a weboldal azt jelzi, hogy a montreáli járat rendben és időben
landolt. Annette tehát megérkezett Montreálba, Pierre végre el tud aludni.
Néhány óra alvást
követően azonban csörög a mobiltelefonja. “Ki az ördög keres így éjnek idején?”
-
Pierre? – kérdezi a hang. - Edith vagyok. Annette-tel szeretnék beszélni.
-
Annette-tel? Hát nincs nálatok?
-
Ide nem érkezett meg.
-
Huha!
Pierre azonnal
teljesen felébred, cikáznak a vadabbnál vadabb gondolatok fejében. “Talán máshol szállt
le a gép? Remélem, nem lett valami baja?” Belegondolni sem mer abba, ami ilyenkor
mindenkinek eszébe jut: „Mi van akkor, ha a gép lezuhant?” Edith tovább
folytatja a kérdezősködést:
-
Ezek szerint otthonról elindult?
-
El.
-
Akkor nyilván valami közbejött. Lehet, hogy lekéste a
csatlakozást.
-
Én is remélem, hogy nem valami komolyabb.
-
Ugyan már – mondja Edith. – Ezek a mai gépek teljesen
biztonságosak. Aggodalomra semmi ok.
-
Na persze. De azért jó lenne tudni, hogy hol is van?
-
Mindenképpen jelentkezz, ha már többet tudsz.
Pierre
hirtelenjében azt sem tudja, mihez kezdjen, hova forduljon? Megnézi az
interneten a híreket, nem tudósítanak-e valami balesetről, netán gépeltérítésről.
Semmi ilyet nem talál. A hírek a csapadékhiányról, a megváltozott időjárásról
szólnak és persze a szokásos kedélyborzoló rövid tudósításokról: karambolozott,
kirabolta, megerőszakolta és egyébként is elvált a sztárpár. „Talán a
rendőrséghez kellene fordulnom. De mit mondok? Hogy eltűnt Annette? Mikor látta
utoljára? A reptéren. Ja, akkor tessék a repülőtéri információhoz fordulni!”
A repülőtéri
információ természetesen nem tud semmilyen felvilágosítással szolgálni a
montreáli járatról. Annyi bizonyos, hogy Annette gépe Budapestről felszállt és
rendben megérkezett Bécsbe, ahol Annette-nek át kellett szállnia a montreáli
gépre. Tessék talán a Schwechat Repülőtérhez fordulni!”
Schwechat-on
azt az információt adják, hogy a montreáli járat rendben megérkezett. Hol van
akkor tehát Annette? Tessék kicsit később telefonálni, ellenőrizzük az
utaslistákat.
Az utaslisták
ellenőrzése során kibukik egy információ: Annette rendesen becsekkolt a
montreáli járatra, ám a repülőgépre nem szállt fel, a beszállókártyáját nem
érvényesítette közvetlenül beszállás előtt.
-
Akkor tehát Bécsben maradt? – kérdezi Pierre reménykedve.
-
Erre nem tudok válaszolni – mondja az információs munkatárs.
– Csak annyi bizonyos, hogy a montreáli járat végleges utaslistáján nem
szerepel a neve, tehát nem szállt fel a gépre.
Pierre-t persze
ez cseppet sem nyugtatja meg. A következő órák lázas telefonálással telnek. Pierre
barátokat, ismerősöket hív fel, hogy mi ilyenkor a teendő? Mégiscsak a Rendőrséghez
kell fordulnia, Annette eltűnt, nem telefonál, semmi hír nincs róla.
A Rendőrség
felveszi az adatokat, mondani persze ők sem tudnak semmit. Tessék talán a
Külügyminisztériumhoz fordulni, Konzuli Szolgálat! A Konzuli Szolgálat szerint
mégiscsak a Rendőrséget kell keresni, adjanak ki nemzetközi körözést.
-
Körözést? – kérdezi Pierre meghökkenve.
-
Nem kell mindjárt rosszra gondolni – feleli a tisztviselő.
- Valahogy mégiscsak a nyomára kellene bukkanni,
nem igaz?
Barátai
tanácsára Pierre rövid hirdetést tesz közzé a Facebook-on, aki tud valamit Annette
hollétéről, legyen szíves jelezze. Néhány ordenáré tanácsot leszámítva innen
sem kap semmi bíztató információt.
Eltelik két
nap. Pierre most már csakugyan nyugtalan, aludni nem tud, egyre csak zakatol az
agya. Annette-ről semmi hír. Harmadnap jelentkezik a Rendőrségről egy százados:
egy hasonló nevű személyt őrizetbe vettek Marrakesh-ben két nappal ezelőtt.
-
Marrakesh-ben? – kérdezi Pierre meglepetten. – Hát az meg
hol van?
-
Marokkó.
Pierre-t újabb
aggodalom szállja meg: „Mi az ördögöt keresne Annette Marrakesh-ben? És miért
vették őrizetbe, ha egyáltalán ő az?”
Ismét a
Konzuli Szolgálathoz fordul, most már konkrétabb a kérdés: Marrakesh? A Konzuli
Szolgálat időt kér, de már másnap jelentkezik:
-
Csakugyan őrizetbe vettek egy magyar nőt Marrakesh-ben,
aki gyanúsan viselkedett.
Megadják
Pierre-nek a rabati magyar Konzulátus ügyeleti telefonszámát. Pierre azonnal
felhívja a számot. Türelmét kérik, tájékozódnak, és vissza fogják hívni.
Másnap csörög
a telefon, a marokkói magyar Konzulátus jelentkezik. Csakugyan őrizetbe vették
Annette-et néhány napja, de a tegnapi napon egy arab férfi kíséretében
kiengedték az őrizetből.
-
És hova ment? – kérdezi Pierre kétségbeesetten.
-
Ezt nem tudjuk. Amint több információval rendelkezünk,
jelentkezni fogunk.
Nem telik bele
egy óra, ismét jelentkezik telefonon a marokkói magyar Konzulátus. Információjuk
szerint Annette is, meg az arab férfi is aláírtak egy nyilatkozatot, miszerint
házasságot kívánnak kötni egymással.
Pierre le van
döbbenve.
-
De hát már házas – mondja a Konzulátus tisztviselőjének.
Most kezd el
igazán remegni.