M mint Montreál (folytatás)

III.

Pierre nem teljesen nyugodt Annette montreali útja miatt. Éppen ezért az interneten nyomon követi Annette repülőútját a Flightaware nevű weboldalon. Ez percre pontosan megmondja, hogy egy adott repülő éppen hol tart, sőt térképen is nyomon lehet követni az útját. Nagy kő esik le Pierre szívéről, amikor a weboldal azt jelzi, hogy a montreáli járat rendben és időben landolt. Annette tehát megérkezett Montreálba, Pierre végre el tud aludni.

Néhány óra alvást követően azonban csörög a mobiltelefonja. “Ki az ördög keres így éjnek idején?”

-        Pierre? – kérdezi a hang. -  Edith vagyok. Annette-tel szeretnék beszélni.

-        Annette-tel? Hát nincs nálatok?

-        Ide nem érkezett meg.

-        Huha!

Pierre azonnal teljesen felébred, cikáznak a vadabbnál vadabb gondolatok fejében. “Talán máshol szállt le a gép? Remélem, nem lett valami baja?” Belegondolni sem mer abba, ami ilyenkor mindenkinek eszébe jut: „Mi van akkor, ha a gép lezuhant?” Edith tovább folytatja a kérdezősködést:

-        Ezek szerint otthonról elindult?

-        El.

-        Akkor nyilván valami közbejött. Lehet, hogy lekéste a csatlakozást.

-        Én is remélem, hogy nem valami komolyabb.

-        Ugyan már – mondja Edith. – Ezek a mai gépek teljesen biztonságosak. Aggodalomra semmi ok.

-        Na persze. De azért jó lenne tudni, hogy hol is van?

-        Mindenképpen jelentkezz, ha már többet tudsz.

Pierre hirtelenjében azt sem tudja, mihez kezdjen, hova forduljon? Megnézi az interneten a híreket, nem tudósítanak-e valami balesetről, netán gépeltérítésről. Semmi ilyet nem talál. A hírek a csapadékhiányról, a megváltozott időjárásról szólnak és persze a szokásos kedélyborzoló rövid tudósításokról: karambolozott, kirabolta, megerőszakolta és egyébként is elvált a sztárpár. „Talán a rendőrséghez kellene fordulnom. De mit mondok? Hogy eltűnt Annette? Mikor látta utoljára? A reptéren. Ja, akkor tessék a repülőtéri információhoz fordulni!”

A repülőtéri információ természetesen nem tud semmilyen felvilágosítással szolgálni a montreáli járatról. Annyi bizonyos, hogy Annette gépe Budapestről felszállt és rendben megérkezett Bécsbe, ahol Annette-nek át kellett szállnia a montreáli gépre. Tessék talán a Schwechat Repülőtérhez fordulni!”

Schwechat-on azt az információt adják, hogy a montreáli járat rendben megérkezett. Hol van akkor tehát Annette? Tessék kicsit később telefonálni, ellenőrizzük az utaslistákat.

Az utaslisták ellenőrzése során kibukik egy információ: Annette rendesen becsekkolt a montreáli járatra, ám a repülőgépre nem szállt fel, a beszállókártyáját nem érvényesítette közvetlenül beszállás előtt.

-        Akkor tehát Bécsben maradt? – kérdezi Pierre reménykedve.

-        Erre nem tudok válaszolni – mondja az információs munkatárs. – Csak annyi bizonyos, hogy a montreáli járat végleges utaslistáján nem szerepel a neve, tehát nem szállt fel a gépre.

Pierre-t persze ez cseppet sem nyugtatja meg. A következő órák lázas telefonálással telnek. Pierre barátokat, ismerősöket hív fel, hogy mi ilyenkor a teendő? Mégiscsak a Rendőrséghez kell fordulnia, Annette eltűnt, nem telefonál, semmi hír nincs róla.

A Rendőrség felveszi az adatokat, mondani persze ők sem tudnak semmit. Tessék talán a Külügyminisztériumhoz fordulni, Konzuli Szolgálat! A Konzuli Szolgálat szerint mégiscsak a Rendőrséget kell keresni, adjanak ki nemzetközi körözést.

-        Körözést? – kérdezi Pierre meghökkenve.

-        Nem kell mindjárt rosszra gondolni – feleli a tisztviselő. -   Valahogy mégiscsak a nyomára kellene bukkanni, nem igaz?

Barátai tanácsára Pierre rövid hirdetést tesz közzé a Facebook-on, aki tud valamit Annette hollétéről, legyen szíves jelezze. Néhány ordenáré tanácsot leszámítva innen sem kap semmi bíztató információt.

Eltelik két nap. Pierre most már csakugyan nyugtalan, aludni nem tud, egyre csak zakatol az agya. Annette-ről semmi hír. Harmadnap jelentkezik a Rendőrségről egy százados: egy hasonló nevű személyt őrizetbe vettek Marrakesh-ben két nappal ezelőtt.

-        Marrakesh-ben? – kérdezi Pierre meglepetten. – Hát az meg hol van?

-        Marokkó.

Pierre-t újabb aggodalom szállja meg: „Mi az ördögöt keresne Annette Marrakesh-ben? És miért vették őrizetbe, ha egyáltalán ő az?”

Ismét a Konzuli Szolgálathoz fordul, most már konkrétabb a kérdés: Marrakesh? A Konzuli Szolgálat időt kér, de már másnap jelentkezik:

-        Csakugyan őrizetbe vettek egy magyar nőt Marrakesh-ben, aki gyanúsan viselkedett.  

Megadják Pierre-nek a rabati magyar Konzulátus ügyeleti telefonszámát. Pierre azonnal felhívja a számot. Türelmét kérik, tájékozódnak, és vissza fogják hívni.

Másnap csörög a telefon, a marokkói magyar Konzulátus jelentkezik. Csakugyan őrizetbe vették Annette-et néhány napja, de a tegnapi napon egy arab férfi kíséretében kiengedték az őrizetből.

-        És hova ment? – kérdezi Pierre kétségbeesetten.

-        Ezt nem tudjuk. Amint több információval rendelkezünk, jelentkezni fogunk.

Nem telik bele egy óra, ismét jelentkezik telefonon a marokkói magyar Konzulátus. Információjuk szerint Annette is, meg az arab férfi is aláírtak egy nyilatkozatot, miszerint házasságot kívánnak kötni egymással.

Pierre le van döbbenve.

-        De hát már házas – mondja a Konzulátus tisztviselőjének.

Most kezd el igazán remegni.